Próbáltad már valaha feminista szemszögből megközelíteni a vikingek történelmét? Nem? Ez aligha meglepő egy olyan kultúra esetében, amely annyira férfias, bátor és olyan hatalmas, mint a vikingeké: borostás arcú, tekintélyes fizikumú férfiak, akiknek tetoválásai bátorságukról és férfiasságukról tanúskodnak.
Teljesen jogos a kérdés, hogy mit csináltak a viking nők, miközben a férfiak ellenségeikkel harcoltak a csatatereken, felfedezték a skandináv tengereket és új területek meghódításába kezdtek. Mi történt ezekkel a nőkkel akkoriban? A régészeti kutatások által feltárt válasz meglepő.
Kik voltak a viking nők?
Nincs történelem nők nélkül. Hiszen nem ők azok, akik elhozzák a férfiakat erre a világra? Nem érdemlik meg, hogy igazságot szolgáltassanak nekik olyan társadalmakban, ahol gyakran csak halvány fényben tűnnek fel?
Meg kell jegyezni, hogy a viking társadalom alapvetően patriarchális volt. A szerepeket tehát a nemek szerint osztották el. A nők már gyermekkoruktól kezdve tanulták a háztartási teendőket, a családi hagyományokat, a törvényeket és az erkölcsi értékeket, amelyeket később tovább kellett adniuk gyermekeiknek. Egyszerűen fogalmazva: a férfi volt a társadalom karja, a nő pedig a lelke.
Azonban a viking nő korántsem volt egy Shakespeare-féle Júlia. Távolról sem. A nők nevelése arra irányult, hogy erős, határozott és energikus személyiségekké váljanak, akik képesek megérinteni férjük szívét, és ha szükséges, ösztönözni őket a családi becsület megvédésére. A nők nagyobb tekintélyre tettek szert, amikor a férfiak háborúba vagy kereskedni indultak, mivel ekkor ők lettek a háztartás irányítói.
@ici_explora
Természetesen a viking társadalomban elfoglalt státuszuk a társadalmi osztályuktól függött. Megkülönböztethetjük a rabszolganőt, a középosztálybeli és a nemesi származású nőt. Azonban a felfedezések, a középkori szövegek és a nagy ír sagák fontos leleplezéseket tesznek a viking nőkről.
Már eleve megfigyelhető, hogy jórészt férfias vonásokkal rendelkeztek. Fizikumukat tekintve teljesen különböztek a modern nőtől. Sőt, a régészeti ásatások és a részletes elemzések feltárják, hogy a viking nők megszerezték a jogot, hogy a férfiak oldalán harcoljanak. További részletek a következő részben.
A svédországi Birka városában felfedezett viking harcosnő
Egy részletes tanulmány megerősítette, hogy a viking nők valóban megszerezték a jogot a férfiak oldalán való harcra. Ezt a kutatást 2017-ben Charlotte Hedenstierna-Jonson, a Viking Jelenség kutatási projekt résztvevője, valamint Anna Kjellstrom svéd oszteológus vezette, aki jelenleg a Stockholmi Egyetem Régészeti és Klasszika-filológiai Tanszékén dolgozik.
A vizsgálat egy 1878 óta Svédországban, Birka városában egy sírban talált viking harcos csontvázának DNS-elemzéséből állt. A vizsgálat két X kromoszómát azonosított, és az Y kromoszóma teljes hiányát mutatta ki. A kutatók számára ez egy 170 cm magas, harmincas éveiben járó nőt jelentett.
A sírban talált kard, fejsze, pajzsok, nyílhegyek és kockajáték miatt egészen a közelmúltbeli tanulmányig azt hitték, hogy egy férfiról van szó, amely feltárta, hogy valójában egy viking harcosnőről van szó, aki csapatokat vezetett a csatában. A tanulmányt az Antiquity folyóirat tette közzé.
Ez volt az első alkalom, hogy bizonyították a viking harcosnők létezését. De a birkai csontváz valószínűleg nem az első harcosnőé volt. Bizonyára találnak majd még másokat is a jövőben.
Freydís Eiríksdóttir, Vörös Erik félelmetes gyermeke
A 10. században járunk. Freydís Eiríksdóttir, Vörös Erik gyermeke és Leif Eriksson testvére részt vett egy Thorfinn Karlsefni által vezetett expedíción Vinlandban. Az őslakosok fenyegetésével szemben a nyolc hónapos terhes fiatal harcosnő úgy döntött, beveti a nagyágyút.
Megtépte ruháit, és kardjával a csupasz mellkasára sújtott. Ezt a mozdulatot egy olyan harci kiáltással kísérte, amely annyira megrémítette az őslakosokat, hogy azok habozás nélkül elmenekültek. A csata azonnal véget ért. Bár később száműzetésre ítélték, amiért más expedíciók során mészárlásokat szervezett, rettenthetetlen viking harcosnőként és Vinland felfedezőjeként írta be magát a történelembe.
@petite_chriss
Emma királyné
Itt a 11. században járunk, egy évszázadban, amely a viking kor egyik utolsó nagy női alakját mutatta be. Ő Emma királyné. Normandiai Richárd herceg és egy dán származású anya lánya, kétszer ment feleségül angol királyokhoz, és két angol királynak adott életet. Dán férje, Nagy Knut oldalán az egyház védelmezője volt.
Johanna Katrin Fridriksdottir „Viking nők, hatalmas nők: A nők helyének újrafelfedezése egy férfias nép körében” című művében a viking társadalom patriarchális szemléletének dekonstrukcióját javasolja, hogy kiemelje a harcosnők létezését a viking korban. Arra ösztönzi az olvasót, hogy gondoljon a Valkűrre, az északi mitológia hőseinek harcos istennőjére, aki eldönti a harcosok sorsát a csatában.
Emlékeztet a büszke Gudrún hercegnő kalandjaira is, aki megbosszulja övéi becsületét, és ahelyett, hogy a háztartási munkákra korlátozódna, döntéseket hoz, ír, és néha részt vesz a csatákban. A mű célja egyértelmű: visszatérni a képzelet világába, hogy visszaadjuk a viking nőnek az őt megillető helyet a történelemben.
