A viking kor az európai történelem egy olyan időszaka, amely 793-tól 1066-ig tartott. Leginkább tengeri kultúrájáról, valamint az Észak-Európa szerte folytatott portyázásairól, kereskedelméről és gyarmatosításáról ismert. Ebben a blogbejegyzésben elmerülünk a viking kor kronológiájában – kezdve az azt megelőző vendeli korral –, hogy jobban megértsük, miért volt ez az időszak oly meghatározó a korai európai kultúra formálásában.
A vendeli kor (i. sz. 550–793)
A germán vaskort – amelyet egy korai (a dánok történelembe való belépésével fémjelzett) és egy késői germán vaskorra osztanak – Svédországban vendeli kornak nevezik. Ez az időszak az észak-európai kereskedelem gyors bővülését és az új régiók felé irányuló migráció növekedését hozta. Ebben az időszakban Skandinávia olyan drámai társadalmi változásokon ment keresztül, amelyek mélyreható hatással voltak a következő generációkra.
753 a viking kor kezdetét jelzi az első svéd település, Aldeigjuborg (a mai Sztaraja Ladoga, Oroszország, Szentpétervár közelében) megalapításával. 789-ben norvég vikingek hajtottak végre rajtaütést az angliai Portland szigetén, 793-ban pedig a norvég vikingek kifosztották a lindisfarne-i kolostort Angliában.
A viking terjeszkedés (i. sz. 793–850)
793-ban három hajó érkezett a kelet-angliai partoknál fekvő Lindisfarne szigetére, ami a történelem egyik leghíresebb korszakának kezdetét jelentette: ez volt a viking kor. Ettől a pillanattól kezdve a vikingek számos expedícióra indultak, hogy Skandinávián túli új földeket „fedezzenek fel”. Kr. u. 870 körül gyarmatosították Izlandot, 986 körül pedig Grönlandot. Összességében a skandináv területek a kanadai Új-Fundlandtól egészen az iraki Bagdadig terjedtek!
Az első ír földön történt viking támadást 795-ben a dánok indították. Ezt követően egy skandináv flotta támadást és fosztogatást hajtott végre az aquitániai Noirmoutier szigetén található kolostor ellen, amelyet 799-ben említettek meg.
800 körül ír telepesek fedezték fel Izlandot, és kereskedelmi állomásokat hoztak létre Skiringssallban és Birkában. 802-ben a vikingek megvetették a lábukat az Orkney-szigeteken, a Hebridákon és a Man-szigeten, ahol 1405-ig maradtak. 804-ben Nagy Károly lerombolta Slesviget (a fővárost), ami sok dán hajót arra kényszerített, hogy Angliába vagy Norvégiába meneküljön. 825-ben expedíciót indítottak Konstantinápolyba, ahol három napig fosztogatták a külvárosokat, mielőtt a görög tűzfegyverekkel elűzték őket, amelyeket a város kikötői övezetét körülvevő magas falakról lőttek rájuk.
834-ben I. Godfred király létrehozta a Danelaw-t, amely Jütlandnak adta az East Anglia és Northumbria feletti ellenőrzést; őt ismerik a „Nagy pogány hadsereg” vezetőjeként, amely ebben az időszakban (865–875) megszállta Angliát. 838-ban két csoport hajózott fel a Szajnán Franciaországban, és kifosztották a folyóparti városokat Rouentől Párizsig. Spanyolországi városokat, például a portugáliai Lisszabont is megtámadták, mielőtt Olaszország felé vették volna az irányt, ahol 841-ben kifosztották a lombardiai Paviát.
842: Jumièges és Quentovic (Franciaország) kifosztása.
Az e két kikötő elleni rajtaütések a viking erőszak egyik első feljegyzett esete a kontinentális Európában. Jumièges és Quentovic két fontos frank kereskedelmi kikötő volt, amelyek Nagy-Britanniát kötötték össze Európával. Megtámadásukkal a vikingek megzavarták a Nagy-Britannia és a kontinentális Európa közötti kereskedelmet. Ez csak egy példa a sok közül arra, hogyan voltak támadásaiknak messzemenő következményei egész Európában.
843: Nantes (Franciaország) kifosztása és a messaci csata (Franciaország).
843-ban Nantes különösen brutális támadást szenvedett el a vestfoldi vikingektől, akik lemészárolták a püspököt és híveit, mielőtt a zsákmánnyal együtt távoztak volna. Ugyanebben az évben Nantes-i Renaud döntő csatát nyert Hasting – egy szövetséges viking vezér – ellen Messacnál, Nantes grófja, Lambert és a breton vezér, Nominoë segítségével. Ez a győzelem fordulópontot jelentett a francia ellenállásban a viking betörésekkel szemben.
844: Sikertelen rajtaütések La Coruñában és Sevillában (Spanyolország).
844-ben a viking erők expedíciót indítottak Portugália ellen, de kudarcot vallottak a III. Alfonz vezette portugál ellenállás miatt, amely a kiváló taktikának és a jobban képzett katonáknak köszönhetően visszaverte őket. A vikingek ezután két rajtaütést kíséreltek meg spanyol városok – La Coruña és Sevilla – ellen, de ismét visszaverték őket, miután erős ellenállásba ütköztek a I. Ramiro királyhoz hű helyi erők részéről.
845 – Párizs ostroma és Hamburg (Németország) kifosztása.
845-ben Párizst a Ragnar Lodbrok vezette viking erők ostromolták meg, aki adót követelt Kopasz Károlytól a város pusztulástól való megvédése fejében. Károly végül beleegyezett, hogy három éven át évi 7000 fontot fizet Ragnarnak, hogy elkerülje Párizs kifosztását, ahogy az oly sok más várossal történt előtte. Ugyanebben az évben sikeres rajtaütés történt Hamburgban (Németország), ahol a vikingek aranyért és ezüstért fosztották ki a kolostorokat, majd a zsákmánnyal hazatértek.
A vikingek hanyatlása (850–1066)
A viking kor azután ért véget, hogy az ismételt katonai vereségek sok skandináv uralkodót a kereszténység felvételére kényszerítettek, ami szakítást jelentett hagyományos értékeikkel és hiedelmeikkel. Ahogy a skandináv királyok átvették a keresztény hagyományokat, például a monogámiát, és hűségesküt tettek a nagy európai hatalmaknak, mint Anglia és Franciaország, politikai hatalmuk idővel csökkent, mígnem 1066-ban teljesen felváltották őket más uralkodócsaládok.
1066 – A stamford bridge-i csata és a normann hódítás
1066 fontos fordulópont Anglia, de a vikingek történetében is. 1066. szeptember 25-én III. Harald Hardrada királyt (II. Harald király utódját) a II. Harald király erői legyőzték Stamford Bridge-nél.
Ez volt az utolsó nagy csata az angolszászok és a vikingek között Angliában, egészen Hódító Vilmos néhány héttel későbbi, 1066. október 14-i inváziójáig, amikor normann seregével partra szállt. Ez az invázió jelentette az angolszász uralom végét Nagy-Britanniában, valamint a vikingek jelentős angliai befolyásának végét, de nem az Európa más részeire gyakorolt hatásukét, sem a történelem során rettegett harcosokként szerzett hírnevükét!
1085 – A dánok utolsó kísérlete Anglia visszafoglalására
1085-ben IV. Knut dán király megkísérelte visszafoglalni Angliát, amelyet Nagy Alfréd 878-as edingtoni győzelme óta az angolszász erők irányítottak. Ez az utolsó kísérlet kudarccal végződött IV. Knut St Albans-i halálával. Ennek azonban következményei lettek: I. Vilmos ürügyként használta fel saját angliai hódításának megindítására, és ezzel elkezdődött az, amit normann hódításként ismerünk.
1103 – Magnus Barfot norvég király halála Írországban
Uralkodása alatt Magnus Barfot norvég király kiterjesztette Norvégia befolyását Európa-szerte. Számos rajtaütést indított Skóciában, Walesben és Írországban, és rövid időre még Dublint is sikerült meghódítania. 1103-ban egy ulsteri (Írország) expedíció során halt meg, ami hosszú időre lezárta a norvég uralmat Európában.
1151–1153 – A keleti partvidék kifosztása Eystein Haraldsson norvég király által
Eystein Haraldsson király uralkodása alatt Norvégia folytatta expanzív politikáját, 1151 és 1153 között Skócia és Anglia keleti partvidéke elleni rajtaütésekkel. Ez a politika nagyrészt a gazdagság és hatalom iránti vágyából, valamint Norvégia európai pozíciójának javítására irányuló kísérleteiből fakadt. Eystein számára sajnos ezek a hadjáratok norvég vereséggel végződtek, amikor a skóciai Renfrewshire közelében vívott csatában elesett.
1171 – Az utolsó skandináv király, Askulf Mac Torkil halála
Miután az angol-normann erők 1170–1171-ben elűzték, Askulf Mac Torkil utoljára kísérelte meg visszafoglalni királyságát, mielőtt a Dublin (Írország) közelében vívott csatában életét vesztette. Halálával elszállt minden remény arra, hogy a skandinávok visszaszerezzék az irányítást Dublin vagy bármely más, ebben az időszakban elvesztett város felett.
1185 – A normannok győztes expedíciót indítanak Szicíliából a balkáni Szalonikibe
Miután 1060–1091 között meghódították Szicíliát, a II. Roger vezette normann erők 1185–1186-ban győztes hadjáratot indítottak Szicíliából Szalonikibe (Görögország), amellyel a görög partvidék nagy részét és olyan part menti városokat ellenőriztek, mint Korinthosz és Patras. Ez a hadjárat fontos fordulópontot jelentett a normann hatalom számára, amelynek befolyása Olaszországon túl, Európa más régióira, különösen Görögországra és még Anatóliára (Törökország) is kiterjedt.
1263 – Haakon Haakonsson norvég király halála az Orkney-szigeteken (Skócia)
Az utolsó nagy viking vezér Haakon Haakonsson volt, aki 1263–1264-ben, egy skóciai inváziós kísérlet során halt meg az Orkney-szigetek (Skócia) közelében. Halála a skandináv uralom végét jelentette Észak-Európában és a viking korban, amely a lindisfarne-i kolostor elleni első feljegyzett rajtaütéssel kezdődött i. sz. 793-ban, és i. sz. 1263-ban ért véget, amikor Haakon a skót erők ellen harcolva halt meg az Orkney-szigetek (Skócia) közelében.
A viking kor kronológiája elődeivel, a korai és a késői germán vaskorral kezdődik, és a skandináv kultúrában bekövetkezett tartós változásokkal zárul, amelyeket a korszak hatalmas uralkodóinak kereszténységre való tömeges áttérése okozott. A hagyományos északi hiedelmek elhagyása egy olyan korszak határozott végét jelentette, amelynek öröksége ma is él az irodalomban, a művészetben, az építészetben, a nyelvben, a zenében stb. Azoknak a webhelytulajdonosoknak, akik Skandinávia gazdag kulturális örökségének egy részét be szeretnék építeni projektjeikbe vagy tartalomstratégiájukba, nem kell tovább keresniük ezeknél a történelmi gyökereknél!
