A viking civilizációról szerzett legtöbb információnk a sagákból származik. A köztudatban a vikingek bátor és robusztus harcosokként élnek, akik szőke hajukkal Észak-Európa partvidékeit támadták.
Gyakran úgy tekintenek rájuk, mint egy tiszta vérvonalból származó, különálló csoportra. A legújabb régészeti felfedezések azonban rávilágítanak arra, hogy a vikingek vélt felsőbbrendűsége csupán egy olyan eszköz, amelyet a fehér felsőbbrendűséget hirdetők használnak a gyűlölet és a brutalitás igazolására. Itt az ideje, hogy tisztázzuk az igazságot.
Legalábbis abban a mértékben, ahogy azt a régészeti kutatások és a különböző viking csontmaradványokon végzett DNS-vizsgálatok feltárták.
A vikingek története és a gyarmatosítás
Ma már a kutatásoknak köszönhetően tudjuk, hogy a vikingek nem vademberek csoportja voltak, akik Skandináviából kitörve rohanták le Európát. Egy kiterjedt DNS-vizsgálat, amelyet ősi viking csontmaradványokból vettek, legalábbis váratlan igazságot tárt fel: a vikingek nem egy homogén népcsoportot alkottak, hanem kereskedők, földművesek, vadászok és felfedezők kozmopolita közössége voltak.
Az északi nyelvekben a viking portyázás, kalózkodás, felfedezés fogalmai azok, amelyeket leginkább a „viking” szóhoz társítunk. A viking nép tehát egy döntően skandináv csoport volt, amely a 8. századtól kezdve hajózta a tengereket, egy olyan jelenséget vagy mozgalmat indítva el, amely a világ minden táján jelen volt, és a viking kor három évszázada alatt végig fennmaradt.
@vikingraven
Nyilvánvaló, hogy a viking inváziókat az új földterületek keresése motiválta, különösen a mezőgazdaság és az állattenyésztés céljából. A történelem szerint III. (Együgyű) Károly nyugati frank király lemondott területekről, és átadta a mai Felső-Normandia megfelelőjét Rollón viking vezérnek, hogy véget vessen a fosztogatásoknak. Ez 991-ben történt.
A mai Norvégia területéről származó vikingek elözönlötték a Nyugatot, és letelepedtek Írországban, Skóciában, Északkelet-Angliában, az Orkney-szigeteken, a Shetland-szigeteken, a Feröer-szigeteken és a Hebridákon. Néhányan az északi sarkkörhöz közeli sziget, Izland felé vették az irányt. Ezeken a földeken mezőgazdasági és állattenyésztő farmokat építettek. A legújabb régészeti feltárások szerint a megszállás 770-ben kezdődött, amikor az első viking portyák is zajlottak.
Honnan származnak valójában a vikingek? Mindannyian Skandináviából?
A távoli lelőhelyeken talált csontmaradványokból kinyert DNS-elemzések és a leszármazási kapcsolatok feltérképezése kimutatta, hogy a vikingek ugyan elhagyták Skandináviát, de több időt töltöttek a területükön kívül, mint azon belül. Így utazásaik során számos különböző néppel keveredtek.
Például három olyan genetikai központot azonosítottak, ahol a vikingek más népekkel keveredtek. Ezek a mai Dánia, valamint a mai Svédország területén található Gotland és Öland szigete. Nyilvánvaló, hogy ez a három régió fontos kereskedelmi központ volt.
@vikingraven
Más, viking fegyverek és teljes hajók feltárásával kapcsolatos kutatások szintén hozzájárultak annak megállapításához, hogy nem minden viking gyökerei vezethetők vissza Skandináviába.
Röviden: a vikingek Skandináviából származnak, de nem mindannyian. Nagyon mobilisak voltak. Következésképpen vándorlások, kapcsolatok és szövetségek alakultak ki. Eredetük változatos és mindenekelőtt kevert. A vikingek nem mindannyian magas, szőke, szakállas és erőszakos, etnikailag összetartozó férfiak voltak.
A kérdés tehát az, mi váltotta ki azt a viking jelenséget, amelyet a sagákban látunk, és amely azt a benyomást kelti, mintha egy közös nyelv, filozófia és föld által egyesített népről lenne szó. A válaszunk az, hogy vikingnek lenni egy politikai és gazdasági sikerhez vezető út volt. Ez egy életmód.
